Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat! Áll a régi ház még, zöld zsalúja mögött halkul anyám mélabúja: ősz hajú, de gyermekarcú bánat. Röpülj, lelkem, keresd meg hazámat! Itt a szoba, melyben megszülettem, melyet szemem legelőször látott; itt a kert, amelyben építettem homokból az első palotákat. Amit én emeltem, mind homok volt: de nagyapám háza bizton áll még s éveimből e fojtó romokból hogy révébe merüljek, vár még. (Hazám! A ház)
A ház
A házat Babits Mihály anyai nagyapja, Kelemen József vásárolta meg 1855 körül, azután közel száz évig állt a család tulajdonában, 1952-ben államosították. Az első kiállítást Illyés Gyula nyitotta meg 1967-ben, s a költő születésének centenáriumán, 1983-ban vált az egész ház múzeummá.
Babits Mihályné Kelemen Auróra szobája
Babits Mihályné Kelemen Auróra szobájában, az ablaktól jobbra álló ágyon született 1883. november 26-án Babits Mihály. Az ágyat édesanyja kézimunkája borítja, felette régi feszület és egy késő bizánci madonnakép. A költő hozta ezeket utazásaiból ajándékul. Édesanyja kis női íróasztala áll a másik oldalon. Kelemen Auróra, a művelt, versszerető asszony altatódal helyett sokszor mondott Arany- és Vörösmarty-verseket kisfiának. ”Ezeknek rímei legmélyebb emlékezetemből csengenek vissza…” – írja a költő. Az asztal felett egy távoli ős, Kelemen József pécsi nagyprépost fényképe függ. Az ovális neobarokk asztalka mögött édesanyja kedves foteljei állnak. A falon régi családi festményeken az édesapa húgát, Babits Rózát és férjét, Dörnyei Ferencet láthatjuk. Ajánlott versek: Hazám Anyám nevére Anyám nagybátyja, régi pap Dobszó
