2008. ÉVBEN PRO URBE SZEKSZÁRD EMLÉKPLAKETT KITÜNTETETTJEI
Dr. Józan-Jilling Mihály
A Magyarországi Németek Országos Önkormányzatának alelnöke, a Tolna Megyei Német Önkormányzat elnöke. Szakmai munkásságával, identitásával, önzetlen, a város polgárságáért, kisebbségeiért, intézményeiért, valamint annak civil szervezeteiért való tenni akarásával és segítőkészségével városunk bel-és külföldi ismertségét és elismertségét, illetve jó hírnevét öregbíti.
1952-ben született Pakson egy györkönyi magyarországi német nemzetiségi családba. A pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban folytatott tanulmányai után felvételt nyert a Pécsi Orvostudományi Egyetemre, ahol 1976-ban orvosdoktori diplomát szerzett.
Az egyetemi tanulmányok után Szekszárdra került és a Megyei Kórházban kezdett el dolgozni, ahol jelenleg belgyógyász-kardiológus-szakfőorvosként vezeti a kórház I. Belgyógyászati osztályát. 1993 óta Tolna megye kardiológus szakfőorvosa, valamint a Magyar és Német Kardiológus Társaság tagja, hosszú időn keresztül a Tolna Megyei Orvoskamara titkára volt.
1989-ben részt vett a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület megalakításában, ahol az először az egyesület titkárává választották.
Az 1990-es önkormányzati választások után a szekszárdi németség szószólója lett a városi önkormányzatban, ezekben az években a Magyarországi Németek Szövetségében kongresszusi küldöttként, majd pedig a Landesrat tagjaként dolgozott.
1994-ben az önkormányzati választások keretében megalakult Német Kisebbségi Önkormányzat elnökévé választották, mely posztot jelenleg is betölti. 1995 óta a Tolna Megyei Német Kisebbségi Önkormányzatok Szövetségének ügyvezető elnöke, 2006 óta pedig a Tolna Megyei Német Önkormányzat elnöke.
Immár harmadik önkormányzati ciklusban tagja a Magyarországi Németek Országos Önkormányzata Közgyűlésének, egyben a grémium szociális bizottságának elnöki posztját is betölti.
Ebben a minőségében közreműködésének köszönhetően – a Német Belügyminisztérium és az Országos Német Önkormányzat anyagi támogatásával – számos, a városunkban működő egészségügyi-ifjúsági és szociális intézménynek sikerült jelentős egészségügyi és szociális műszerparkra szert tennie (Megyei Kórház ultrahang és izotópdiagnosztikai készülékei mintegy 200.000 euró értékben, a Szekszárdi Mentőállomás sürgősségi műszerei, a Szent István Ház idősek napközi otthonának berendezési tárgyai, az Ifjúsági Cserkészház építési munkálatai és berendezési tárgyai, a szekszárdi kistérség szociális idősellátási intézményei részére házi jelzőkészülék-rendszer, stb.).
A szekszárdi székhelyű Cora Egészségvédő Kiemelten Közhasznú Alapítvány elnökeként számos kezdeményezést indított és indít a rászoruló helyi és környékbeli betegek megsegítésére, a közismerten alulfinanszírozott gyógyító munka eredményességének fokozására. Számos Szekszárd város hírnevét öregbítő országos és regionális orvoskonferencia megszervezése fűződik a nevéhez.
Kiemelkedő szerepet töltött és tölt be ma is Szekszárd és német testvérvárosa (Bietigheim-Bissingen), valamint Tolna megye és a németországi Main-Tauber járás és Bautzen város közötti kapcsolatrendszer kialakításában, ápolásában és tartalommal való megtöltésében.
A Szekszárdi Magyar-Izraeli Baráti Társaság alapító tagja, 1989-től az elnökség tagja. Kezdeményezésére és irányításával Magyarországon elsőként a Szekszárdi Német Színházban került bemutatásra az „Anna Frank naplója” című darab.
A Holocaust 60. évfordulójának alkalmából felállított emlékmű megvalósulásában is meghatározó részt vállalt.
Nős, felesége Dr. Rasch Hilda szintén orvos, két felnőtt fiúk van.
Dr. Tornóczki János
Több évtizedes gyógyító tevékenységének, tudományos munkásságának, kiváló vezetői és szakmai képességeinek, a betegek és kollégái felé irányuló empatikus és önzetlen magatartásának elismeréseként.
1937-ben született Sióagárdon. Középiskolai tanulmányait a szekszárdi Garay János Gimnáziumban folytatta, majd a Szegedi Orvostudományi Egyetemen szerzett orvosi diplomát 1962-ben. Az egyeteme elvégzése után a gyulai Megyei Kórház I. Belgyógyászati Osztályára került, itt sajátíthatta el a szakma alapjait. Fiatal szakorvosként a szekszárdi kórház II. sz. belgyógyászati osztályára hívták, ahol elsősorban a gasztroenterológiai vizsgáló és gyógyító munkából vállalt jelentős részt.
A kórház újonnan szervezett IV. belgyógyászatának vezetőjévé fiatal orvosként 1971-ben nevezték ki. Megszervezte osztályán a hematológiai betegek ellátását és kiterjesztette Tolna megyére gondozását. 1975-től létrehozta a diabeteszes betegek fekvőbeteg-ellátásának feltételeit, majd a Megyei Cukorbeteg Gondozót is. 1977-ben az országban az elsők között megszervezte a Cukorbetegek Klubját, amelyben azóta is tevékenykedik.
1980-ban irányításával Szekszárdon szervezték meg a Magyar Diabetes Társaság (MDT) V. Kongresszusát és ekkor zajlott a magyar diabetológia történetében az első cukorbeteg-találkozó a Babits Mihály Művelődési Házban. Később a Fiatal Diabetológosuk Fórumát és a Dunántúli Diabetes Hétvégét is megszervezte városunkban. Kiemelt feladatának tekintette a fiatal doktorok oktatását, képzését.
Húsz éven át volt választott tagja az MDT vezetőségének, jelenleg is a Tanácsadó Testület tagja. Éveken át részt vett a Népjóléti Minisztérium által 1991-ben létrehozott Nemzeti Diabetes Program Bizottság munkájában és több éven át ellátta Baranya, Somogy és Tolna megye cukorbeteg-tanácsadási helyeinek felügyeletét. Tagja volt a Belgyógyászati és Hematológiai szakmai kollégiumoknak, valamint a Magyar Hematológiai és Vértranszfúziós Társaság vezetőségének és elnökségének. Kutatási területei a diabetes tárgykörét teljesen átfogták – melyben folyamatosan hangsúlyozta egészen a korai felismerés fontosságát. Tudományos munkáinak egy része a cukorbetegség kialakulásával (heveny és idült hasnyálmirigy-gyulladás), kezelésével (anyagcserekisiklás, kóma) és a társuló szövődmények (vese, idegrendszer, emésztőrendszer) koraibb felismerésének kidolgozásával foglalkozik. 3 könyvfejezetet írt, közleményeinek többi része a vérképzőszervi, daganatos betegségben szenvedők életminőségét tárgyalták.
Közel 100 tudományos közleménye jelent meg hazai és külföldi folyóiratokban, több száz előadást tartott kongresszusokon.
A Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora 1990-ben nevezte ki címzetes egyetemi docensnek, számos kitüntetés tulajdonosa: Kiváló Munkáért (1981), Pro Diabetológia (1992), Pro Sanitate (1992), Magyar Belgyógyász Társaság Dunántúli Szekciója Vándorgyűlési emlékérme (1998), Magyar Imre emlékérem és díj (2000), Millenniumi emléklap (2001), az Egészségügyi Miniszter Díszoklevele (2001), Kelemen Endre-emlékérem (2002).
1997-ben nyugdíjas lett, de továbbra is vezette osztályát. 2002. augusztus 30-ával megszűnt a vezetői és közalkalmazotti munkaviszonya, de megbízással és ma már vállalkozóként a mai napig ellátja a betegeket az Onkológiai Gondozóban.
Az itt eltöltött csaknem fél évszázad alatt szinte a város egész lakosságát megismerte és gyógyító munkája során kezelte is őket. Igazi lokálpatrióta, itthon érzi magát. Szakmai nagysága mellett igen jó emberismeretről tett tanúbizonyságot, nagy empátiával fordult betegeihez, munkatársaihoz. Tudása, sokrétűsége példamutató valamennyi kollégája számára, akiket élettapasztalata, bölcsessége és határozottsága révén sokszor átsegített a nehéz pillanatokban. Nem léteztek számára megoldhatatlan problémák, próbálta a környezetét ilyen szellemben a legjobb útra terelni.
Lemle Béláné
Több évtizedes kiváló pedagógiai és intézményvezetői munkájáért, az egyre lélekrombolóbb világban a valódi értékeket minden körülmények között hittel való magatartásáért és a Garay János Gimnázium kiemelkedő eredményei érdekében tett elévülhetetlen érdemei elismeréseként.
Lemle Béláné, Petkovits Ildikó sok szállal kötődik a szekszárdi Garay Gimnáziumhoz. Szeretett iskolája tanulója volt, majd miután a Szegedi Tudományegyetemen szerzett matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomát, visszatért és 1969. augusztus 16-án a Garay János Gimnázium tanára lett. Szaktanári és osztályfőnöki munkája mellett számos más feladatot is ellátott:
- 4 évig volt osztályfőnöki munkaközösség-vezető,
- 4 évig a matematika-fizika munkaközösség vezetője,
- 3 évig a Dr. Joó Ferenc Alapítvány programfelelőse,
- 1 évig megyei központi matematika szakkörvezető,
- 1 évig igazgatóhelyettes és az elmúlt 15 évben a gimnázium igazgatója.
Tanárként mindkét szakterületén a tantárgy iránti érdeklődés felkeltése, a tanulók motiválása, a logikus gondolkodás és a világ megismerése intellektuális élményének átadására törekedett. Igényesen fejlesztette tehetséges tanítványait, de törődött, segített a más szakterület iránt vonzódóknak is. Sikeresen készítette fel tanítványait érettségire, egyetemi, főiskolai felvételire, a legtehetségesebbeket tanulmányi versenyekre.
Munkaközösség-vezetőként nagy szerepe volt az Országos Számítástechnikai Programverseny beindításában, amely több mint 20 éven át működött eredményesen, és „Garay-verseny” néven vált országosan elismertté, majd a Kárpát-medence iskoláinak bevonásával nemzetközivé szélesedett.
Igazgatóként a múlt értékeit megőrző, azokra építő, de egyúttal a mai kor kihívásaihoz igazodó iskola megteremtésén dolgozott. Az iskola az utóbbi öt év átlagában, a felvételi arányok alapján kiemelkedő sikereket ért el, a dél-dunántúli régióban a legeredményesebb gimnázium.
Munkáját szilárd hittel, elhivatottsággal, de a feladatnak megfelelő felelősségtudattal és alázattal végezte. Tervező munkáját a tudatos építkezés és előrelátás jellemezte.
Új alapítvány létrehozásával (Centenáriumi Alapítvány) és a korábbiak működtetésével, (A jövő nemzedékéért) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iskola tárgyi, dologi lehetőségei bővüljenek, és a közösség közérzete javuljon. A Dr. Joó Ferenc Alapítvány gondozása során bevezette a „Vállalkozni jó” tantárgyat, kollégáival tantervet és tankönyvet is készítettek, illetve továbbképzéseket is vezettek. 1976 óta szinte minden évben érettségi elnöki megbízatást is vállalt, melyet lelkiismeretesen és humánusan látott el.
Kiváló szervező. Intézményvezetői munkássága idejére esett az iskola centenáriumi ünnepségsorozatának a megszervezése, az új épületszárny, a tornacsarnok és a díszterem felépítése és átadása, az épület teljes belső felújítása és az ezzel járó kétszeri költözés lebonyolítása.
Újraindította a nyolcévfolyamos képzést, amelyet ún. algimnáziumi formában valósított meg.
A tanulók és tanárok kiemelkedő eredményeinek megismertetésével és elismertetésével, a médiumokkal való jó kapcsolat kihasználásával, a jó értelemben vett menedzseléssel sokat tett azért, hogy a gimnázium országos és régiós szinten is elismert iskola legyen.
A gimnázium külföldi kapcsolatainak ápolásával kiváló lehetőségeket teremtett a diákok és tanárok számára az európai integrálódáshoz, a látókör szélesítéséhez.
Bekapcsolta a gimnáziumot a város kulturális vérkeringésébe. Munkája elismeréseként 1977-ben Miniszteri Dicséretben, 1984-ban Kiváló Munkáért kitüntetésben részesült, 1999-ben Garay-érmet ítéltek neki, vezetője a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szekszárdi csoportjának is.
Pedagógiai hitvallásában a jellem és a szellem harmonikus fejlesztését tűzte ki céljául, erkölcsös, egészséges önbizalmú, művelt és szorgalmas ifjúság nevelését. Olyan tanulókét, akik európai magyar polgárként az Európai Unióban is jól el tudnak igazodni.
Törekvései megvalósításában emberi jellemvonásai közül a méltányosság, nagyvonalúság, mértéktartás, igényesség, segítőkészség és figyelmesség segítették.