2004. ÉVBEN PRO URBE SZEKSZÁRD EMLÉKPLAKETT KITÜNTETETTJEI
2004. év Pro Urbe emlékplakett kitüntetettjei:
Dr. Csötönyi Sándor
A négygyermekes család második szülöttje általános és középiskolai tanulmányait Szekszárdon végezte el és 8 éves korától itt szövődött az életre szóló és egész életútját meghatározó kapcsolata az ökölvívással. Legendás hírű az a megszállottsága, melynek következtében már az általános iskolában elsődlegesen a sportnak élt, akár tanulmányai elé helyezve a bokszot.
Máig emlékezetesek a bemutató mérkőzéseken való részvételei, 1959-ben a szekszárdi Dózsában kezdte az ökölvívást. Korosztályos serdülő, ifjúsági OB és Junior Magyar Bajnokságot nyert. 1966-1970 között az MTK, majd a H. Zalka SE ökölvívója. Nevelő edzői: Leposa Béla, Leposa Dezső, Leposa Ferenc, edzői: Fogarasi Mihály, Vona József, Szakács Béla voltak.
A „civil” életben 1967-1970 között a Szekszárdi Vasipari Vállalatnál olajkályha szerviz munkakört látott el, 1988-ban a Schilling Casino Kft. munkatársa, majd a Casino Imperial igazgatója, 1992-től vezérigazgató helyettese. Ezt követően a Central Casino Hungary Kft. vezérigazgatója.
Edzői pályáját 1970-ben az MTK-ban kezdte, majd 1976-ban a németországi Zwickaunál, 1978-tól a Csepeli SE-ben folytatta. 1978-1988 között Papp László mellett a magyar felnőtt ökölvívó-válogatott edzője. Válogatott edzői pályáján 71 érmet nyertek tanítványai, olimpián, felnőtt bajnokságon, Európa bajnokságon, valamint junior Európa-bajnokságon.
Közben 1974-ben edzői oklevelet szerzett, 1988-ban mesteredzővé minősült és elvégezte a Magyar Olimpiai Akadémiát. 1988-ban a C.SC Frankfurt edzője.
Sportvezetőként 1989 első felében a Budapest Honvéd Ökölvívó szakosztály vezetője, márciustól 1991-ig a KSI sportmenedzsere. 1991-től a Hivatásos Ökölvívók Szövetségének menedzser igazgatója.
1994-től a Magyar Ökölvívó Szakszövetség alelnöke, 1996-tól elnöke.
Nevéhez fűződnek Magyarországon rendezett nagy sikerű világversenyek is, nemzetközi szinten több szervezetben is képviseli a magyar ökölvívást:
- a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség elnökségi tagja,
- az Európai Amatőr Ökölvívó Szövetség alelnöke,
- az Európai Ifjúsági Bizottság elnöke.
Itthon a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségi tagja, a Magyar Ökölvívó Szakszövetség elnöke, a parlamenti Sportbizottság tagja.
A sportért végzett áldozatos munkáját 1988-ban Sportérdeméremmel, 2003-ban a Magyar Köztársaság Tiszti Keresztjével, 2004-ben „Az év sportedzője” kitüntetésekkel ismerték el.
A 2003-ban ledoktorált Csötönyi Sándor kitüntetései, a hazai és nemzetközi sportszolgálatai mellett is mindvégig megőrizte a gyermek és ifjú korára visszavezethető szekszárdi kötődéseit, szívvel-lélekkel szekszárdinak vallja magát. Érdeklődése lankadatlan Szekszárd iránt, minden alkalmat megragad a hazalátogatásra. Amiben csak tudja, segíti Szekszárdon élő szeretteit és városát. Neki köszönhetően a legutóbbi magyar-angol barátságos nemezetek közötti ökölvívó mérkőzés helyszíne Szekszárd volt.
A több évtizedes kiemelkedő sportteljesítménye, edzői tevékenysége, valamint az ökölvívó sport hazai és nemzetközi képviseletével a város hírnevét öregbítő szolgálata elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése a „Pro Urbe Szekszárd” Emlékplakettet adományozza Dr. Csötönyi Sándor mesteredzőnek.
2004. év Pro Urbe emlékplakett kitüntetettjei:
Vitéz Zsolt
1944. május 11-én született Murgán.
Szekszárdon a Garay János Gimnáziumban érettségizett. Általános iskolai tanári oklevelét a Pécsi Tanárképző Főiskolán 1967-ben, pedagógiai szakos előadói oklevelét a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1985-ben szerezte.
Hat évig dolgozott a Felsőnánai Általános Iskolában tanári, igazgatóhelyettesi és igazgatói munkakörben, majd egy évig a Decsi Járási Művelődési Központban látta el az igazgatói feladatokat.
1974-től él és dolgozik Szekszárdon. Tanulmányi felügyelő, majd osztályvezető volt a városi Művelődési Osztályon, ezt követték a Megyei Művelődési Osztályon csoportvezetőként, osztályvezető helyettesként eltöltött évei.
1989-től kapott megbízást az akkori 4. sz. Általános Iskola (később Dienes Valéria Általános Iskola /Grundschule/) igazgatói feladatainak ellátására.
Igazgatói tevékenységének, hatékony szervező munkájának, példaértékű emberi tulajdonságainak köszönhetően vezetése alatt az iskolai kollektíva oly rangos szintű szakmai és közösségi munkát valósított meg, mellyel jelentősen megnőtt az iskola városi elfogadottsága, keresettsége. Gondos, harcos gazdaként az intézmény korszerűsítését (tetőtér ráépítés, tornacsarnok építés) is megvalósította.
Kitartó, következetes munkával magas szintű tehetséggondozás, fejlesztő-felzárkóztató tevékenység fellegvárává fejlesztette intézményét.
Sokoldalú ismereteit, gyakorlati tapasztalatait, nemzetiségi származásából eredő identitását kamatoztatva vitathatatlan érdemeket szerzett az iskolai német nemzetiségi nyelvoktatás továbbfejlesztése és a német nemzetiségi kultúra és hagyományápolás területén.
Egyedülálló érdemei vannak Vitéz Zsoltnak – és általa a Dienes Valéria Általános Iskola Grundschule-nak – Szekszárd városban a Dienes Valéria kultusz életre hívásában, a Dienes hagyaték gondozásában, a professzor asszony életművének kiadványokban való megjelentetésében, a felnövekvő és felnőtt lakosság körében való megismertetésében.
Azon túl, hogy nyílt, őszinte egyéniségével, gyermekközpontúságával, hivatásszeretetével, jobbító szándékával mindenkor magával ragadta szűkebb és tágabb környezetét, példaértékű közösségi életet élt, aktív közéleti tevékenysége során széleskörű kapcsolatrendszert alakított ki, mindenkor a közjó szolgálatára koncentrálva. Jelenleg a művelődési Bizottság külső szakértőjeként szolgálja a közoktatás és közművelődés ügyét, s a Tolna megyei Iskolák Szövetsége elnöki teendőit is lelkiismeretesen látja el. A német nemzetiségi kultúrát hobbiként is támogatja.
Vitéz Zsolt mindig is a jövő embere volt és marad is. Városa iránti hűsége, mérhetetlenül sok áldozatvállalása is bizonyítja, hogy három évtizede élete részévé vált Szekszárd közoktatása, közművelődése. Soha meg nem szűnő aktivitással dolgozott és dolgozik a feltételek megteremtéséért és a tartalmi munka színvonalának emeléséért, szüntelenül nyitott az új kihívások felvállalására.
Az általa teremtett értékek mára már a város többi iskolájára is kisugároznak és Szekszárd Város büszke lehet arra az iskolára, melynek európai léptékű, gyerekközpontú arculatát Vitéz Zsolt kollegáival, a szülőkkel és mindenkori tanítványaival példaértékűen alakította ki.
Munkáját mindig nagyfokú igényességgel, hozzáértéssel, elkötelezettséggel, becsülettel, humánummal végezte. Intézményvezető kollégái és a fenntartók is mindenkor számíthatnak szakértelmére, őszinte véleményére, jobbító szándékú észrevételeire.
A Kiváló Munkáért és a „Für Das Szekszarder Deutschtum” kitüntetések után Vitéz Zsolt 2004. augusztus 16-án az államalapító Szent István ünnepe alkalmából az Oktatási Minisztertől a Magyar Köztársaság Érdemkeresztje kitüntetést vehette át a Néprajzi Múzeumban.
Szekszárd Város közoktatási, közművelődési intézményhálózatának folyamatos fejlesztése, példamutató pedagógiai munkássága, kiváló igazgatói tevékenysége, az iskolai német nemzetiségi nyelvoktatás, a nemzetiségi kultúra és hagyományápolás, valamint a Dienes Valéria életmű ápolása által a város hírnevét öregbítő életműve elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Közgyűlése a „Pro Urbe Szekszárd” emlékplakettet adományozza Vitéz Zsoltnak.
2004. év Pro Urbe emlékplakett kitüntetettjei:
Heimann Ferenc
1930. augusztus 16-án született Szekszárdon.
A 74. évét betöltött Heimann Ferenc családja, alsó utcai sváb felmenőikkel szekszárdi létüket 1758-ig vezetik vissza. Mai fogalmaink szerint kimerítik a „tüke” fogalmát.
A szülővárosában befejezett polgári iskolai tanulmányai után Palánkon a Mezőgazdasági Technikumban érettségizett. Felnőttként szerezte meg üzemmérnöki diplomáját a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola Állattenyésztő Szakán.
Nagyapja az első világégést, édesapja a másodikat harcolta végig, így az egyke serdülő fiúra korán rászakadt a családfenntartás felelőssége. A középparaszti lét öröme és kínja-keserve hamar felelősségteljes emberré alakította.
A kora gyermekkorába visszanyúló azonosulása a sváb paraszti lét törvényeivel eredményezte a föld művelése, az állatok gondozása, a gazdaság mintaszerű rendben tartása, a földek gyarapítása iránti ambícióját. Ez a belső elkötelezettsége, hite segítette a háború utáni újrakezdésben is, és szüntelen törekvése arra, hogy a legjobb legyen. Ennek fényes bizonyítéka, amikor az 1951-es Nagy Imre-féle agrárkiállításon az általa nevelt tenyészbikával elnyerte a nagydíjat.
A városgazdaként eltöltött éveinek köszönhetően 1960-ban a sváb módosgazdák bizalmát élvező Heimann Ferenc lett az alsó utcai Béri Balogh TSz, majd az Aranyfürt Szövetkezet elnöke. A három évtizedes kiváló szakmai és vezetői munkájának eredményeként a TSz gyorsan az ország legjobbjai közé küzdötte fel magát. Az ő érdeme, hogy az országban jövőbeni átmentésének misszionáriusa lett és jelentős érdemeket szerzett abban, hogy a három szekszárdi szövetkezet 1978-as egyesülése utána szőlőtelepítési kedv ismét elterjedt.
Szekszárdon ő indította el az első nagyüzemi szőlőtelepítéseket.
A 80-as években jó példával elöljárva az általa vezetett szövetkezet több, mint 100 ha szőlőt telepített, s ezzel meghonosította a tájvidéken az új szőlőfajtákat, mint a Merlot és a Cabernet. Nagy energiákat fordított a szekszárdi szőlőbirtokok felélesztésére, elősegítette a kisparcellás szőlőbirtokokhoz vezető szilárd utak épülését, a vízelvezetők megépítését, melyek köszönhetően jelentős hordalékterhelésektől szabadították meg a várost.
Az általa vezetett TSz üttörő szerepet töltött be a műtrágya beszerzéstől-tárolásától a szőlő és bor feldolgozásáig terjedő integrációk létrehozásában is.
Az Aranyfürt TSz palackos borai annak idején mérföldkövet jelentettek a hazai vendéglátásában.
Heimann Ferenc az Aliscavin alapító-első elnöke is. Ő, aki mindig szerette a földet, a szőlőt, szőlészkedést, másokat is segített bölcs tanácsaival, személyes példamutatásával.
A történelem zivataros, háborúval és nehéz fordulókkal teli időszakát megélt és a folyamatos helytállásban, kitartásban, a kitűzött célok, álmok következetes megvalósításában megedzett szövetkezeti elnök a rendszerváltás idején vonult nyugdíjba, miután példásan részrehajlás nélkül vezényelte le a TSz földjeinek visszaszerzését.
A szülővárosát folyamatosan szerető és szolgáló példaértékű ember kisebbik fiával az Ivánvölgyi tetőn olyan – jelképesen is messze tekintő – mintaborgazdaságot hozott létre, ami a Heimann szőlők katonásan ápolt rendjével Szekszárd egyik ékköve, és jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Szekszárd a bor és szőlő nemzetközileg elismert városa lehet.
A szekszárdi szőlőbirtok fejlesztése, új szőlőfajták meghonosítása, a szőlészet és borászat európai léptékű felzárkóztatása révén városunk hírnevét öregbítő tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése a „Pro Urbe” kitüntető díjat adományozza Heimann Ferencnek.