1997. ÉVBEN PRO URBE SZEKSZÁRD EMLÉKPLAKETT KITÜNTETETTJEI
Fogarassy János
Nyugalmazott tanár. 1946-1987-ig, 41 évig tanított Szekszárd alap- és középfokú iskoláiban tanítóként, majd testnevelő tanárként.
1992 óta elnöke a nagy hagyományokkal rendelkező Katolikus Olvasókörnek, amelynek újbóli beindításában végzett önzetlen munkát.
A város kosárlabda sportjának alapítója és aktív résztvevője.
1987-ben nyugdíjba ment, miniszteri elismerésben és Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésben részesült. 1996. május 26-án Arany diplomát kapott.
Példamutató munkával szolgálta a város ifjúságának ügyét, tanulmányi és sport területen egyaránt.
Varga Józsefné
A Liszt Ferenc Zeneiskola szeretett, nagyra becsült pedagógusa. 1922–ben született. Az 1955-ben alapított Liszt Ferenc Állami Zeneiskolába Husek Rezső igazgató úr hívta tanítani, majd az évek során az iskola történelmének meghatározó egyéniségévé vált. Évtizedeken át tanította és nevelte generációk sokaságát a zene szeretetére, a lélek épülésére. Sugárzó hittel, áradó szeretettel és angyali türelemmel tanított. Nyugdíjba vonulása után is időt, energiát nem kímélve, fáradhatatlanul végezte áldásos tevékenységét. Tanítványai közül kerültek ki a rangos megyei és országos tanulmányi versenyek győztesei, díjazottjai. Számos tehetséges növendék útját egyengette a zenei pályára való felkészülés során és még azon túl is.
Dr. Kováts Jenő
Címzetes egyetemi tanár, a Tolna megyei Állategészségügyi Állomás nyugalmazott igazgató-főállatorvosa, az állatorvos-tudomány kandidátusa, tartalékos őrnagy.
Lesencetomajon született 1921. március 10-én, vasutas családban. Az elemi iskolát Zalaapátiban, gimnáziumi tanulmányait Zalaegerszegen végezte, jeles eredményű érettségivel, majd beiratkozott a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem állatorvosi szakára. Állatorvosi diplomáját a kitelepítés idején Németországban, 1945-ben szerezte, majd 1946-ban Magyarországon is megvédte. Az 1940/41. tanévben demonstrátor volt az Anatómiai Tanszéken, 1943/44-ben pedig asszisztensként működött a Sebészeti és Szemészeti Klinikán.
Ezt követően volt magánállatorvos Csonkahegyháton (1946–1949), körállatorvos Pókaszepetken (1949–1952), járási főállatorvos Szécsényben (1952) és Pakson (1955–1962), minisztériumi főállatorvos (1952–1955). 1962-ben került Szekszárdra. 1967-ben a Tolna Megyei Állategészségügyi Állomás igazgató-főállatorvosa lett egészen 1981. évi nyugdíjba vonulásáig.
Mint nyugdíjas tudományos tanácsadója volt a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolának (l981–1991), szaktanácsadó a Magyar Tejiparnál (1986–1991). 1974-től oktatott az Állatorvos-tudományi Egyetemen, 1989-től a német nyelvű állatorvosképzésben az állatorvoslás történelme című tantantárgy előadója. 1974 óta címzetes egyetemi docens, 1992-től címzetes egyetemi tanár. 1992-ben elnyerte az állatorvos-tudomány kandidátusa fokozatot.
1974-től 1978-ig a Magyar Állatorvosok Társaságának elnöke. 1973-1987-ig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Tolna megyei elnöke. A Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Akadémiai Bizottságának, sok hazai és külföldi egyesületnek és tanácsadó testületnek a tagja. Munkássága elismeréseként a New Yorki Tudományos Akadémia is felvette tagjai közé.
Tudományos kutatómunkája kiterjedt a szekszárdi születésű Tormay Béla életútjának bemutatására is.