2000. ÉVBEN SZEKSZÁRD VÁROS DÍSZPOLGÁRA
Zichy Mária Terézia grófnő
1944. február 10-én született. Tanulmányait az 1956-os forradalom eseményei szakították félbe. Egy korabeli filmhíradó tanúsága szerint kamaszlányként vöröskeresztes önkéntesként ápolta a sebesülteket. A forradalom elbukását követően a család úgy döntött, hogy nem várja meg, amíg újra meghurcolják őket, ezért elhagyták szeretett hazájukat.
Mária Terézia ezután Grazban és Bécsben folytathatta tanulmányait. Miután ekkorra már annyi elesettségnek és nyomorúságnak volt tanúja, a számkivetettséget pedig maga is átélte, úgy döntött, hogy szociális gondozó lesz. Beiratkozott az egyik müncheni egyetem szociológia karára is.
1970. április 11-én feleségül ment Freiherr von Twickel Clemens Augusthoz. Rövid idő alatt belefolyt a német Máltai Segélyszervezet vezetőségének munkájába, amelyen keresztül kiterjedt kapcsolatrendszerre tett szert, melyet a magyarországi rendszerváltás után hazájába hazatérve, igyekezett minél inkább a magyar rászorulók megsegítésében kamatoztatni. 1988-ban az Ungarischer Malteser Caritasdienst egyik németországi megalapítója és alelnöke lett.
Az elesettek védelmében tett tevékenységei elismeréseképpen 1992. február 3-án a Máltai Lovagok Rendje felvette soraiba, mint tiszteleti dámát. Amikor kitartó biztatására férje a régi Zichy birtokok környékén, Szekszárdon vásárolt földeket, első dolgai közé tartozott, hogy felvegye a kapcsolatot a helyi máltai szervezettel. Igyekezett a város és a környék rászorulóin is segíteni, akik aktív közbenjárására jelentős anyagi támogatásokat kaptak a németországi Máltai Segélyszervezettől, de személyes adományai is nagyvonalúak voltak.
A szekszárdi Zrínyi Miklós Általános Iskola szegény sorsú diákjai éveken keresztül az ő jóvoltából kaphatták meg azt a tartalmas reggelit, amire otthon nem telt. A város jótékony célú Erzsébet báljának fővédnökeként és személyes adományaival is éveken keresztül többszáz nehéz körülmények között élő családnak biztosított karácsonyi élelmiszercsomagokat. Különös gonddal támogatta a kárpátaljai magyarságot. Az 1998-as árvíz idején rendkívül aktívan segített a segélyek koordinálásában, többször személyes anyagi támogatásával is.