1988. ÉVBEN SZEKSZÁRD VÁROS DÍSZPOLGÁRA
Prof. Dr. Kelemen Endre
Prof. dr. Kelemen Endre Szekszárdon született. Orvos, hematológus, címzetes egyetemi tanár. Az orvostudományok kandidátusa (1952), az orvostudományok doktora (1966). A Csontvelőátültetési Alapítvány elnöke.
Szülei: Dr. Kelemen József Szekszárd tisztiorvosa és Kardos Klára voltak. Általános és középiskolai tanulmányait Szekszárdon végezte el. 1938–1944 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karának hallgatója volt. 1950-ben egyetemi magántanár lett. 1958-ban a SZOTE-ról eltávolították. 1958–1966 között a budapesti Orvostovábbképző Intézetben adjunktus, majd docens volt. 1966–1967 között Manchester-ben volt ösztöndíjas. 1967–től a SOTE I. számú belgyógyászati klinikájának professzora lett.
A második világháború után az első országos orvosi folyóirat alapítója és szerkesztője volt. A hazai Myelobromol nevű gyógyszer alkalmazásában új utakat nyitott. Ő végezte el Magyarországon az első sikeres csontvelő-átültetést, ennek előkészítésében halálos sugárzás helyett Myelobromol-t használt. 1958-ban a vérlemezkék fajlagos regulátorának, az ún. thrombopoetinnek a felfedezője volt. Több mint 300 tudományos dolgozat szerzője volt.
Díjai, kitüntetései
- Akadémiai Díj (1965)
- Hetényi Géza-emlékérem (1969)
- Jancsó Miklós-emlékérem (1985)
- Markusovszky-díj (1985)
Prof. Dr. Esze Tamás
Szekszárdon született 1903. szeptember 20-án. Esze Tamás kuruc brigadéros idősebb bátyjának, Mártonnak, egy tarpai bognármester leszármazottja. A népiskola elvégzése után Pápán tanult, de 1917-18-ban a gimnázium 5. osztályát szülővárosában, Szekszárdon végezte. Tanulmányait 1921-től a budapesti Református Teológiai Akadémián, majd egy évvel később a budapesti illetve debreceni egyetemen folytatta, ahol később bölcsészdoktori oklevelet szerzett.
1930-ban Pápán lelkésszé avatták. Először egy Kecskemét melletti kis faluban, Szankon, majd Gyöngyösön, azután Budapesten szolgált, 1951-1980 között a református konvent levéltári és helytörténeti előadója, valamint a magyarországi református egyház tudományos gyűjteményének főigazgatója. Tanított a Református Teológiai Akadémián, több évig szerkesztette az Egyháztörténet című folyóiratot. Tudományos munkája elismeréseként 1952-ben kandidátus címet kapott.
Fő érdeklődési és kutatási területe a protestantizmus 16-17. századi története, valamint a Rákóczi-kor társadalom-, egyház-, irodalom- és pénztörténete. Kis példányszámú kötetben jelent meg Esze Tamás életét bemutató munkája a brigadéros szülőfalujában, Tarpán elhelyezett szobor avatása alkalmából. (Tarpa és Esze Tamás Nyíregyháza, 1966.)
1988-ban életpályájának legfontosabb tárgyi és szellemi értékeit szülővárosának adományozta.